Egy tűzoltó nem tűzoltó

Budapest huszonhárom kerületének 18 laktanyájában az év minden egyes napján 250 tűzoltó áll 24 órás készenlétben, hogy riasztás esetén 120 másodpercen belül elinduljon a helyszínre menteni. A közel kétmillió lakost számláló fővárosban a lehető legrövidebb időn belül számíthatunk a tűzoltók segítségére, ha nagy baj történik. A tűzeseteken kívül a lánglovagokat hívják a robbanásokhoz, a súlyos közúti balesetekhez, árvizekhez, veszélyes fakivágáshoz, kútba esett kiscicához és az öngyilkosjelöltek megmentéséhez is. A Kerület Napján áldozatos munkája elismeréseként Záborszky Nándor-díjat vehetett át Till Ferenc tűzoltó főtörzsőrmester. 

– Mire gondolt a díj átvételekor?

– A kitüntetéssel huszonöt év munkája, szenvedése és öröme köszönt vissza. A szolgálati csoportom és a családom támogatása nélkül azonban nem kaphattam volna meg ezt a díjat. Az én nevemet írták oda, de a kitüntetés a Budafoki Katasztrófavédelmi Őrsnek, azon belül a C szolgálati csoportnak szól: a parancsnoknak, az őrsparancsoknak meg a srácoknak, akikkel nap mint nap felülünk a fecskendőre (tűzoltó gépjármű), megyünk és dolgozunk a káreseteknél. A feleségem és a most huszonkét éves lányom együttérzése és gondoskodása nélkül sem érdemelhettem volna ki az elismerést. A díj pozitív visszacsatolása annak, hogy a társadalom, jelen esetben a XXII. kerületiek elégedettek a munkánkkal, szerintük is fontos feladatokat látunk el, hasznos, amit csinálunk.

– Mi történik a laktanyában, ha nem érkezik riasztás?

– A kívülállók többnyire csak azt látják, hogy nyílik a laktanya kapuja és szirénázva távoznak az autók, ezért azt hiszik, ha nincs riasztás, akkor teendőnk sincs. Kevesen tudják, hogy a huszonnégy órában elméleti és gyakorlati képzéseken készülünk fel arra, amire csak lehet: tűzre, vízre, törött autóból, valamint mélyben és magasban való mentésre, elsősegélynyújtásra. Ezenkívül az évente befutó hat-hétszáz riasztás mellett karbantartjuk a gépjárműveket, ellenőrizzük, tisztítjuk a felszereléseinket. A csoportban én vagyok a „technikai felelős”.

– Tizenkét éve érkezett a kerületi tűzoltólaktanyába. Hogy fogadták?

– Budafoki gyerek vagyok, ez a kerület a mindenem annak ellenére, hogy ebben a laktanyában csak 2010 óta teljesítek szolgálatot. Gépjárművezetőnek jöttem, és pár hónapon belül már vihettem az első számú szert, a legjobban felszerelt, legnagyobb létszámmal ellátott autót. Ez komoly presztízst jelent. Minden kollégám tősgyökeres budafoki, ők ide szereltek fel, ezért különösen jólesett, hogy azonnal befogadtak maguk közé és adnak a szavamra. Olyan riasztásnál, ahol nagy tapasztalatra és rutinra is szükség van, én is hátul ülök és beavatkozóként veszek részt az akcióban, ahol mindig párban járunk, mert ha egyikünkkel történik valami, a másik lép a helyére. Ezért is szól úgy a mondás, hogy egy tűzoltó nem tűzoltó. Az a legfontosabb, és mindnyájan azt tartjuk szem előtt, hogy mindig annyian menjünk haza, ahányan elkezdtük a szolgálatot.

Tamás Angéla